Nincs új a Nap alatt...
Érdekes történelmi csemegék a minőségbiztosítás vonatkozásában
Tudta-e Ön, hogy...
Az ipar és a technológiai változások további növekedése a második világháború idején magával hozta a gyártási folyamatok és a termékek összetettebbé, bonyolultabbá válását.
Amerikában folytak az első kísérletek a minőség szabványosítására. E szabványosítás eredménye egy minőségirányítási rendszer (meghatározza az ellenőrzési rendszer követelményeit - ma is érvényben van).
Ezek a megoldások a termékek nyomon követhetőségét és az egyes tevékenységeket végző személyek utólagos azonosíthatóságát szolgálták. Ilyen értelemben közvetlenül a minőségirányítási rendszerek előfutárának tekinthetőek.
A hadiipar és a minőség mindig közel álltak egymáshoz, és két angol személyiség is kiemelkedő szerepet játszott a minőségi követelmények kialakításában koruk hadiiparában.
Geoffrey Chaucer, változatos katonai és diplomáciai pályája során az 1300-as évek második felében a Királyi Ruhatár beszállítóinak felügyelője volt. Ebben a minőségében a beszállítók minősítését végezte, és sorra látogatta a páncélok, kardok, nyergek és más eszközök készítőit, hogy megállapítsa, vajon azok megfelelnek-e a Királyi Fegyvertár követelményeinek. Ez a módszer a beszállítók és az alvállalkozók minősítésének mai rendszerét vetítette előre. Ha a feljegyzések módja és sűrűsége talán változott is azóta, maga az alkalmazott módszer tulajdonképpen megegyezik a minőségirányítási rendszer mai követelményével.
Az első világháború idején a minőség "felemelkedett a levegőbe", és azt eredményezte, hogy a Királyi Légi Közlekedés irányítói megpróbálták fejleszteni a brit repülőgépek megbízhatóságát. A fegyverszünet megkötése után jelentős változás következett be az ipar méreteiben és sokszínűségében. A kis méretű, független vállalatok megváltoztak, integrált működésű vállalatokká nőttek, ahol az egyes személyek már nem voltak képesek teljesen ellenőrzésük alatt tartani a készterméket, felelősségük sokkal inkább egy alkatrészre terjedt ki. Ezeket az alkatrészeket azután az egyik munkás a másik munkásnak, vagy egyik vállalat a másiknak adta át, további alkatrészeket beépítve, mígnem késztermék lett belőlük.
E változás következménye volt az ellenőrök megjelenése, akik függetlenek lévén a gyártási műveletektől, értékelni tudták a munkát és azokat, amelyek hibásak voltak, javításra visszaadták. Ez a rendszer tulajdonképpen megfelelt a Magyarországon is sokáig uralkodó MEO-nak. Ez a nem megfelelő termék utólagos kiválogatásával korrigálja a termelés során elkövetett hibákat. A módszer az ipari termelésben sem tartható ma már, a szolgáltatás területén pedig a nem megfelelő termék általában már nem válogatható ki. Hosszú évekig ez az eljárás (gyártás, ellenőrzés, elfogadás vagy javítás) volt az ipari termelés alapja. Csak a közelmúltban kezdte ezt felváltani a "már elsőre jót és mindig jót" elve, amely hatékonyabb és költségkímélőbb.